A Down-szindróma világnapján, 2018. március 21-én délelőtt a Veszprémi Rendőrkapitányság megelőzési előadója és körzeti megbízottja a Göllesz Viktor Fogyatékos Személyek Nappali Intézményébe látogatott el. A közel hatvan résztvevő számára „Vigyázzunk magunkra” címmel tartottak előadást, aminek során átbeszélték a legfontosabb szabályokat közlekedés, vagyonbiztonság, internetbiztonság témákban. Az intézmény látogatói nagy érdeklődéssel hallgatták az előadót, aktívan válaszoltak a kérdésekre, illetve lelkesen vették birtokban a szolgálati gépkocsit, sok kérdést tettek fel. 

Forrás:

A fogyatékkal élők alkotásainak befogadása nem előzmény nélküli a színházban: a korábbi években több alkalommal is segítette ekképpen az intézmény az integrálódást. Ahogy Oberfrank Pál igazgató megjegyezte: „nemcsak a színház, a szoros értelemben vett kultúra jegyében lehet jót tenni. Egy-egy ilyen alkalom igazi megtisztító, katartikus élménnyel bír, és bizonyítja, hogy az ember alkotó lény, aki minden körülmények között képes magából valami újat teremteni.”

A fogyatékkal élők társadalmi elfogadásának érdekét szolgálja A világ a mi szemünkkel című fotókiállítás, melyet november 9-én 17 órakor Fülöp Attila nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár nyit meg az emeleten található Latinovits-teremben. A tárlat a Göllesz Viktor Fogyatékos Személyek Nappali Intézményében élők és dolgozók mindennapjaiból, kulturális és sportesemények pillanataiból, különböző pályázatokon megvalósult eredményekből mutat be egy-egy részletet. A képek készítője, Lengyel Tamás maga is az intézmény tagja, aki összesen 8 témakör köré szervezte a kb. 50 fotót. A képek mellett kézműves termékeket is bemutatnak az ott dolgozó fiatal felnőttek munkáiból – tájékoztatott Bernát Ildikó, az Éltes Mátyás Alapítvány vezetője.

BERNÁT ILDIKÓ

Az érzékenyítést segíti a Veszprém megyei ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége) Integrált Színháza is, akik november 26-án 19 órakor Aranycsapat című színdarabjukat hozzák el. A 35 éves fennállását ünneplő országos lefedettségű 1992-ben hozta létre integrált színházát, mely ma már több mint 70 taggal működik, Tapolcán ötödik éve működik a program, melyben a megyei egyesület minden tagja részt vesz.

JOBBRA SOMOGYI ILDIKÓ

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is ép és látás-, hallás-, mozgás-, valamint értelmi fogyatékkal élők bevonásával mutatnak be egy színdarabot, ezúttal azonban a főszerepeket az egyesület tagjai játsszák - mondta el Somogyi Ildikó elnök. Az Arancsapat című musicalt Fenyő Miklós énekes dalai alapján Tasnádi István írta, s első ízben a Madách Színházban debütált. Az előadás komoly próba elé állítja a fogyatékkal élőket, hiszen táncban, énekben és prózában is gazdag, ugyanakkor tökéletesen alkalmas arra, hogy rávilágítson, ők is teljes értékű emberek. Az estre 1500 forintért válthatók jegyek, a bevételt pedig az ÉFOÉSZ tagjainak segítésére fordítják.

Forrás:

A Veszprém Megyei ÉFOÉSZ Közhasznú Egyesület, a Veszprém Megyei Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézménye, a Veszprém Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház, és a Veszprémi Fogyatékosügyi Kerekasztal szervezetei idén is megszervezték a rendezvényt, amelynek célja a társadalmi érzékenyítés, a tolerancia és az elfogadás erősítése, illetve annak bemutatása, hogy a fogyatékkal élők – minden huszadik embertársunk – egyenjogú tagjai társadalmunknak.

A Szent Imre téri rendezvényen - ahol a vásárban a fogyatékkal élők által készített kézműves árukat is meg lehetett venni-, a kulturális programok során láthattuk, hogy a fogyatékkal élők ugyanúgy képesek bármire, mint a többi ember.

A rendezvény védnökei:

Polgárdy Imre a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke
Fenyvesi Zoltán országgyűlési képviselő
Ovádi Péter országgyűlési képviselő
Porga Gyula Veszprém Megyei Jogú Város Polgármestere
Bernáth Ildikó a Támogatott Lakhatás Nagykövete

Polgárdy Imre, Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke megnyitó beszédében azt mondta, a fogyatékkal élő személyek valamiben mások: "Több bennük a fény. Tőlük lehet csak igazán kitartást, tiszta életörömet, lelkesedést tanulni. Olyan sok van nekik, hogy örökké csak adnak belőle.” – mondta. ,,Adnak nekünk, akik erősnek és egészségesnek gondoljuk magunkat."

POLGÁRDY IMRE

Nem csak megismételtük, hanem még gazdagabbá sikerült tenni a szervezőknek a rendezvényt - mondta köszöntő beszédében Porga Gyula polgármester . ,,Egy városban nemcsak az épületeket kell karbantartani, felújítani, hanem a városi közösségeket is folyamatosan erősíteni, gazdagítani kell. Akkor tudunk igazán sikeresek lenni, ha ebben a közösségépítésben minden veszprémi részt vesz." A polgármester kiemelte, a város fogyatékkal élő lakosai is építő, aktív tagjai a közösségnek.

PORGA GYULA

„A testi vagy szellemi hátrány önmagában nem fogyatékosság, csak mások hozzáállása teszi azzá, tehát az, ahogyan sérült embertársainkhoz viszonyulunk. Akkor tudunk tenni a legtöbbet, ha felismerjük azt, hogy ha mások is vagyunk, de egyformák.” – mondta beszédében Rybár Judit, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Veszprém Megyei Kirendeltségének igazgatója.

A köszöntő beszédek után a fogyatékkal élő személyek léptek színpadra, akik kulturális programjaikkal megmutatták, hogy ők is aktív, értékes részei a városi közösségnek.

A II. Megyei Esélyegyenlőségi Napon felléptek:

Göllesz Viktor Fogyatékos Személyek Nappali Intézménye
Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesület – Ajkai csoport
Mozgássérültek Aktív Egyesülete – RollingCountry Kerekesszékes Tánccsoport
Fogyatékosok Nappali Intézménye, Pápa
Bóbita-ház Fogyatékosok Napközi Otthona
Csend Világa Alapítvány
Molnár Gábor Műhely Alapítvány
„Életlehetőség” Szociális Nappali Intézmény
Veszprém Megyei Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézménye:
Dáka szakintézmény
Kamond részleg
Lesencetomaj részleg
Nyírlak részleg
Darvastó részleg
Fenyveserdő Otthon

Forrás:

Különösen a családsegítők munkája tetszett meg neki, ezért egy idő után munkaideje felét a családgondozás töltötte ki. Erre az időszakra visszagondolva azt mondja, avval, hogy segített a hátrányos sorsúakon, magának is örömet szerzett, jót tett a lelkének. Volt olyan értelmileg akadályozott fiú a pártfogoltjai között akkoriban leginkább a fogyatékos szót használták -, akivel később a mostani munkahelyén is találkozott. Ennek a családnak az életét 20 éve kíséri figyelemmel, ha kell, segít nekik ügyes-bajos dolgaik intézésében.

Krámli Ida azt mondja, sokaknak köszönheti, hogy megkapta a Hornig-díjat Fotó: Penovác Károly

– A 90-es évek elején a fogyatékkal élők szülei és a szakemberek vetették fel, hogy jó lenne olyan intézetet létrehozni, ahol az iskolából kikerült, tankötelezettségüknek eleget tevő, értelmileg sérült fiatal felnőttekkel foglalkoznak, fejlesztenék őket emlékezik vissza a Hornig-díjas Krámli Ida, a Göllesz Viktor Fogyatékos Személyek Nappali Intézményének vezetője. Elődünk, az Éltes Mátyás Fogyatékosok Nappali Intézménye 1992-ben, a hozzá szorosan kapcsolódó Gondozóház 2004-ben alakult. Az első két hónapban a város szociális alapítványa finanszírozta a költségeinket, majd a következő évtől már szerepeltünk a veszprémi önkormányzat költségvetésében. Fél év múlva költöztünk át a dózsavárosi orvosi rendelő épületében lévő, mindössze 20 négyzetméteres tornateremből ahol több mint tíz fiatalról gondoskodtunk az egyik Gábor Áron utcai panelház földszinti helyiségeibe. A házbeliek nem fogadtak bennünket túl barátságosan. A szülők féltették a mieinktől a gyerekeiket, hogy majd bántják őket, ami persze soha nem történt meg. Hogy elfogadjanak bennünket, szemetet szedtünk, parkosítottunk a ház körül, majd kolléganőm, Aranyos Tímea remek ötletére egész nyáron közös játszóházat, kézműves foglalkozásokat vezettünk a parkban. Az ott lakó anyukák aztán délelőttönként már ránk bízták csemetéiket. Később már ők ajánlották fel, hogy béreljük ki a lakóközösségtől az épület többi szabad helyiségét is. Ennek azért is örültem, mert tudom, hogy az ilyen hatásokra az ép gyerekek felnőttként elfogadóbbak lesznek, mint bárki más. E téren úgy érzem, hogy a társadalom ma már sokkal több szeretettel, megértéssel viseltetik a gondozottjaink iránt. Csak foglalkoztatni ne kelljen őket, mert akkor előjön az állásféltés.

Hát igen, ez a legnehezebb: munkát adni. Az első években a budapesti Főkefe Nonprofit Kft. különböző használati tárgyakat készíttetett a fiatalokkal. Aztán 1995-ben, az újabb helyiségek ünnepélyes átadáskor, a kft. igazgatója felajánlotta, látva, hogy milyen rendezett, tiszta körülmények között folyik a munka, hogy a jövőben itt töltsék meg a Kinder-tojások kapszuláit a mini játékok alkatrészeivel. Figyelmet, finom kézmunkát igénylő, négy évig tartó tevékenység fejlesztő jellegű volt, aminek örült az intézmény apraja-nagyja. Annak már kevésbé, amikor Budapesten a minőségellenőr egy hiányos kapszula miatt visszaküldött legalább 20 zsák, több mázsát nyomó terméket. Ekkor az intézmény munkatársai egyenként nézték át a dobozokat, illetve később már elég volt megrázniuk, hogy tudják: benne van-e a kisautónak mind a négy kereke.

– Boldogok, hogy pénzt keresnek, így ők is hozzájárulnak családjuk költségvetéséhez. Segítek az anyukámnak! hallom egyiktől-másiktól. Megmutatják, ha új ruhaneműt vettek a keresményükből. Szemükben ott csillog a büszkeség. Ma is mosolyog a lelkem, ha eszembe jut egy kedves, régi történet, amikor még zárt borítékban kapták meg a pénzüket. Az egyik fiú rémült arccal állt elém: Ida néni, én nem kaptam fizetést! Dehogynem kapott, csak akkor éppen nem volt benne fémpénz, amitől súlya lett volna a borítéknak Nagyon szerették például a tollakat összeszerelni, ma szőnyeget, lábtörlőt készítenek, viszont nem mindenkinek megy a dosszié-hajtogatás. A pénzük egy részét félreteszik a nyári, közös üdülésre.

Két évtizede, hogy először járt a csoport Balatonszepezden, majd hat év után mivel nem javultak a körülmények átpártoltak a borgátai melegvizes fürdőbe, ahol a személyzet szívébe zárta őket. Mivel az étteremben segítettek leszedni az asztalokról a tányérokat, a tulaj ugyanolyan kötényt varratott nekik, mint a dolgozóinak. Az egyhetes nyaralás végén a búcsú eddig minden évben könnyesre sikeredett Borgátára a hatvan gondozott közül általában 35-en mennek el, aminek részben anyagi és egészségügyi okai vannak.

A 20-30 év közötti fiataloknak délutánonként fejlesztő foglalkozásokat tartanak. Kicsit diákoskodnak , írnak, olvasnak, számolnak vetélkedő címszó alatt. Sokan szeretnek táncolni, jógázni, rajzolni, kézimunkázni és persze lovagolni a hidegkúti Fehér-tanyán. Mindezekre senkit nem kényszerítenek, ugyanis felnőttként kezelik őket.

Többüket megérintette a szerelem mámora, párkapcsolatok alakultak ki. Napközben kézen fogva járnak, a fiúk délutánonként hazakísérik szívük választottját, s vannak olyanok is, akik együtt önállóan élnek albérletben. Ida asszony jókat derül magában, amikor a párok napközben azon civódnak, hogy este ki mosogasson el, s ki takarítson.

De vajon mit hoz a jövő a többieknek, akik a háttérből ugyan segítségre szorulnak, de érettek annyira, hogy kikerüljenek a szülői házból. Erre találták ki országos szinten a Kulcs programot, ami állami támogatást nyújt a saját otthonba való költözéshez. A veszprémi önkormányzat nem kevés pénzéből az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége égisze alatt átadtak egy felújított házat, melyben hat szoba vár egy-egy gondozottra. Itt tehetik meg az első lépéseket, hogy saját lábra álljanak.

A ház körüli intéznivaló, az intézmény igazgatása nem mindig fér bele Krámli Ida munkaidejébe, aki még 2000-ben elvégezte az ELTE-n a gyógypedagógiai és a pszichológiai szakot, majd Pécsen szociális szakvizsgát tett. Azóta is részt vesz a felnőtt oktatásban, s még korábban, nyolc éven át, mint pszichológus másodállásban a börtönben dolgozott: a lelkileg megtört, az életüket maguktól eldobni akaró rabokat kellett újból összeraknia . Egyszer az egyikük ezt írta neki: Maga a legjobb ember a világon. A kockás cédulát azóta is őrzi.

Akkor értettem meg, hogy mi tartja benne az erőt, a töretlen lelkesedést ezen a pályán, amikor elmesélte, hogy gyerekkorában együtt nőtt fel a szellemileg sérült unokaöccsével, akit sokszor meg kellett védenie az iskolában a gúnyolódó társaktól.

– A jó Istennek köszönhetem, hogy erre az útra irányított. Tíz éve hívtak ugyan háromszor ennyi fizetésért egy másik város szociális intézményének az élére, mégis maradtam. Hogy miért? Mondhatnék szép, érzelmekre ható gondolatokat, de nem tudok, és nem is akarok. Nekem itt a helyem.

Forrás:

Krámli Ida segít a nehézsorsúakon

A kiállítást Dr. Strenner Zoltán önkormányzati képviselő nyitotta meg, aki beszédében elmondta, március 3-án van a veleszületett fogyatékkal élők világnapja, így az időzítés nem is lehetne tökéletesebb a megnyitóra. Mint elmondta, minden ember egy külön világ, egy csoda, és a szövött tárgyakat is csak olyan ember készítheti, aki ugyanúgy sír és érez, mint bárki más. Mert mit is jelent is az, hogy fogyatékos?- tette fel a kérdést, hiszen tökéletes nincs, emlékeztetett beszédében. Egy bizonyos pont után már csak a hit van. A kiállítás címével kapcsolatban megemlítette: ha valaki belül meg tud maradni gyereknek, az egy csodálatos dolog. Ő maga még ahhoz a generációhoz tartozott, ahol esténként olvastak mesét a gyerekeknek, mondta el Dr.  Strenner Zoltán. Meséket, ahol a Jó és Rossz hadakozik, és a Jó győz. Ami látszik is a kiállításon, tette hozzá. Köszönetet mondott még Krámli Idának, a Göllesz Viktor Fogyatékos Személyek Nappali Intézmény elnökének a kiállítás létrejöttéért. A megnyitó zárásaként pedig Andrea Bocelli Time To Say Goodbye című száma csendült fel. Ezután az intézmény fiataljai szövésbemutatót tartottak az érdeklődőknek, majd pedig Krámli Ida mutatta be röviden az intézményt. A kiállítás március 31-ig, a könyvtár nyitvatartási idejében tekinthető meg.

Forrás:

https://www.veol.hu/kultura/szovott-mesek-kiallitas-nyilt-a-konyvtarban-1821693/